Következő fejezet: 2. rész

Ahol én vagyok most a munkában, az a legkétségbeejtőbb, legjobb, legrosszabb, legizgalmasabb fázis: az egyre kevésbé friss tavalyi kötet utáni vákuum, amikor neki kell veselkedni kitalálni a következő könyvet.  Még nem megírni, még nem körbeolvasni miatta kisebb vagy nagyobb irodalmak egy-egy korszakát – lengyel, japán, amerikai, német stb. szerzők glédában a polcon –, még nem a mondatok tisztességességének hálátlan (hálás!) latolgatását elkezdeni, csak egy nagyobb egész lehetőségét megpróbálni meglátni. 

Idén télen volt szerencsém egy MacDowell Fellowship keretein belül 5 hetet tölteni a hó alatt roskadozó new hampshire-i fenyvesek közepén egy faházban (amiben pl. James Baldwin is dolgozott néhány hétig 1956-ban). Ott próbáltam meg összeegyeztetni a háborús versek hagyományának penészvirágos, szép problémáját az elviselhetetlen lelkiismereti gondokkal, amit tíz perc hírolvasás kelt 2025-ben. Lett belőle néhány szöveg és sok további ötlet. Talán már meg is van az egész, talán már mindent tudok, csak még nem tudom, hogy minden. Talán még azt a felszabadultságot sem kell elengednem, amit a Hideg pizza írása közben annyira szerettem. Mert azért koncepció ide, tisztességes mondatok oda, a végén nem az legfontosabb kérdés, hányat csap a Pilinszky a szárnyával, hanem hogy akkor most tényleg, tényleg repülünk?"