Következő fejezet: 3. rész

„Érdemes a verset trauma körüli pályára állítani?" A "Következő fejezet"-ben Borsik Miklós, költő osztja meg gondolatait arról, min dolgozik mostanában. "Az új keringés foglalkoztat, amíg a harmadik kézirat készül.  Előkerül benne az anya rákja, vagyis a kontroll, amit a halálos betegség gyakorolhat egy család élete felett, de az is, amit egy karakán nagymama tart fenn, akit az ostrom dübögésére emlékeztet, ha dobolok. Most elsősorban az élettörténet mozaikos kidolgozása érdekel, kevésbé a város bejárása, nyüzsgése, Budapesté, ahol „az evés is munka” időnként. Az új versekben fontosak a gyász praktikái. A gyász mit (nem) hálóz be? Hogyan helyezkedik el a mindennapokban, és ezeken belül az irodalom gyakorlatában? Persze, ha megint a versről írok verset, ami ettől üregesebb, horpadékonyabb, olyan, mintha megszagolnám az orrom. Nem tudom, ki próbálta már. Ha benyomjuk a hegyénél, a cimpánál, jobban érezni a szagát. Érthető, ha nem mindig kellemes.

A Futárlíra versei Spiró György szerint „egy tudat cikkanásai” Budapest utcáin, ahol néha „az evés is munka”. Borsik Miklós készülő harmadik kötete viszont inkább a családtörténet mozaikos kidolgozására koncentrál. Például a nagymamára, akit „az ostrom dübögésére emlékeztet, ha dobolok”. Közben a korábbi kötetekkel folytonosságot teremt, hogy a líra továbbra is verstéma – olyan érzés ez, mondja a költő, „mintha megszagolnám az orrom”.