Kiss Judit Ágnes:

A vén fegyverkovácsné lóra ül

Ahogy a sárgás herpesz-hólyagok,

várom, hogy elmúljon rólam az évek nyoma:

ráncok és megereszkedések,

hiszen belül csak huszonegy vagyok!

De kívül ott a sok tükör.

Jaj, ott egy idegen bámul rám!

Visszanézek, és látom rajta végig az egészet:

egyre vénebb leszek, aztán halott.

Már ok nélkül vagyok dühös magamra:

(miféle hülye név az, hogy Judit?),

rángatok löttyedő fenékre,

hasra egy sportoláshoz alkalmas bugyit.

Aztán hagyom: vigyen, vigyen a ló.

Az öregség mért nem gyógyítható?

Kiss Judit Ágnes költő, író
1973-ban született Budapesten. Művészi tevékenysége mellett a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában tanít.